TE MEGTENNÉD?
2010.08.30.
A Ringier Kiadó harmadik éve kiemelt médiatámogatója az ARC plakátkiállításnak, amelynek keretében minden évben pályázatoz hirdetett, melynek a társadalmi felelősségvállalás a vezérfonala. Ebben az évben közvetlenül a civil szervezetekhez szólt a felhívás.
Olyan szervezetek pályázhattak plakátterveikkel, akik az általuk támogatott közösségért önkéntesen és aktívan politikai csoporttól, irányultságtól függetlenül tevékenykednek.
A beérkezett pályázatokat a Ringier Kiadó művészeti vezetőiből álló szakmai zsűri értékelte. A legötletesebbnek ítélt két pályázat a szeptember 2-án nyitó ARC óriásplakát kiállításon lesz megtekinthető.

Mi is megpályáztuk, és legnagyobb örömünkre 2. helyezettek lettünk, mellyel egy 1.000.000 Ft értékű médiakampányt nyertünk.

Az ötletről a Blikk 2010. augusztus 26. száma is beszámolt! Részletesebben ITT!
(Az ARC plakátkiállítás megtekinthető Budapesten a Felvonulási téren 2010. szeptember 2. és 22. között.)


Ezzel akartuk felhívni az emberek figyelmét arra, mennyire kegyetlen világban élünk.

Szinte mindennap találunk a bejáratnál egy dobozt, amelyben kidobott állatkölykök árválkodnak. Ebből az elkeserítő tapasztalatból született a plakát ötlete.
Sajnos a helyzet egyre rosszabb. Nap, mint nap reggel a menhely bejárata előtt kikötött, kidobott állatok várnak ránk.

Ma is 3 kutya (2 felnőtt és egy kölyök) volt kikötve a menhely előtt álló kukákhoz. Szörnyű.

Emberek! Gondolkozzanak! Hogyan tehetik ezt meg egy olyan állattal, aki bízik Önökben, aki az életét adná a családjáért?
Megszelídítettük őket, társállataink lettek. Ha kell a kezünk vagy a szemünk is lesznek. Vigyázzák álmunkat, vagyonunkat, magányos estéinken egy kis vidámságot nyújtanak. Hogyan képesek így kihajítani egykor szeretett kedvencüket?

És gondoltak-e már arra, hogy a gyerekeinknek mi mutatjuk a példát?
Ők is azt fogják majd Önökkel öreg korukban csinálni, amit gyerekként tőlünk látnak.
Ne csodálkozzon senki se, ha idős, beteg korára a gyereke nem fogja ápolni, hanem idősotthonba dugja, mert így lesz könnyebb. Kikötik, kidobják a kutyáikat, akik idáig hűen szolgálták Önöket, és attól kezdve Önöket már semmi sem érdekli.
Pedig tudniuk kell, hogy a menhelyeken sincsenek gumiból a kerítések. Minden hely foglalt, mi sem tudjuk már biztonsággal elhelyezni a kutyákat. Nincsenek üres kennelek, kutyaházak, élelem. Ennyire nem érdekli Önöket, hogy mi lesz a sorsuk ezeknek a szerencsétleneknek? Ennyire?

Egyik önkéntesünk írt egy verset, azt gondolom, hogy itt a helye.

Te megtennéd?

Egy szomorú fénykép, melynek tartalma megrázó,
Szívet sanyargató,könnyeket fakasztó.
Egy apró csecsemő egy picinyke négylábúval,
Egy kartondobozban,magukra hagyottan.
A kiszolgáltatottság,az árvaság jelképei Ők,
A kidobottak,a senkinek sem kellők.
Mert évente oly sok csecsemőt és még több ebet,
Dobnak el maguktól felelőtlen emberek.
És Ők csak sírnak, keservesen, mi mást tehetnének,
Hisz még alig élt,aprócska csöppségek.
Két piciny lélek, kik még beszélni nem tudnak,
Egy kartondobozban ülve emelik fel hangjukat.
Örök barátként,a jó ügy érdekében,
Az emberi felelőtlenség és kegyetlenség ellen.
Két igaz barát, Lilla és Pokolgép,
Aprócska sztárként, Örök Barátként…..

/Szakállmama/

Zsuzsa

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon