Egy vers Brutuszról
2010.05.27.
Nagy-nagy kedvencem a sok-sok kutyus között egy öreg csont:Brutusz. Mindig odamegyek hozzá,beszélgetek Vele,olyan hálás érte,úgy vágyik minden jó szóra és mindennél jobban egy szerető gazdira...és úgy fáj a szívem,hogy ez az álomgazdi még mindig nem vette észre Őt,még mindig nem jött el Érte...

Van nekünk egy kutyusunk,Brutusz a neve,
Egy éve lakója már a Minimenhelynek.
Idős kutyus Ő már,ki lassan már nem lát,
Mégis reménykedve várja szerető gazdáját.
A szerető gazdit,ki a kopott bunda rejtekében,
Meglátja végre,mi rejlik Brutusz lelkében:
Egy szeretetre vágyó,szomorú lélek,
Kit öreg korára egy menhelyre sodort az élet.
Ki nem kellett annak,kit egy életen át szolgált,
Pedig éberen őrizte,vigyázta álmát.
Kinek minden vágya a gazdi simogató keze,
Mely átöleti Őt gyengéden,szeretve.
Ne a korát nézd,az olyan mellékes,
A szívét lásd meg,kérlek,megfáradt testében!
A szívét,mely napról napra élteti,
S megkopott látását ragyogóvá teszi!
Ő nem tud szólni,én kérlek helyette:
Állj meg néhány percre,ne menj el mellette!
Guggolj le elé,beszélj hozzá csendesen,
S Ő látni fog Téged,akár a lelkével.
Simogasd meg bátran,érintésed gyógyszer,
S Ő meghálálja Neked százszor s ezerszer!
Adj Neki esélyt,hogy boldog legyen végre,
S múló öregkorát csendesen megélje.
S ha majd fáradt szemét örökre lehunyja,
Te légy mellette s indítsd el az útra.
Öleld át csendesen,nem kell beszélned,
Ő ekkor is tudja majd,mennyire szereted.
Hogy teljessé tetted élete alkonyát,
S valóra váltottad reménytelen álmát.
S ha majd egyszer újra találkoztok,
A messzi,kéklő égen szivárvány ragyog!
S utat mutat Nektek egy olyan világ felé,
Ahol mindig együtt lesztek,örökkön-örökké!!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon