Bogi: Segíteni jó! Segíteni menő!
2021.05.15.
Osváth Boglárka, a NOÉ Állatotthon Alapítvány Boxer Fajtamentő csoportjának legifjabb önkéntese a Segíteni jó, segíteni menő! - Az út a boldogsághoz Magyarország országos pályázatán indult. A pályázat kedvéért összegyűjtötte, hogy miért jó a menhelyen önkéntesen segíteni, mi minden változott meg az életükben, mi minden jó történt a családdal az elmúlt 3 évben, amióta apukájával közösségünk tagjai lettek. Reméljük Boglárka szavait hallva sokan kedvet kapnak hozzá, hogy hozzájuk hasonlóan családi program legyen bármilyen önkéntes munka, ami Boglárka szerint inkább szórakozás :-)
Ne felejtsétek, mert segíteni jó, segíteni menő! :-)


"Osváth Boglárka vagyok, 8 éves, harmadik osztályos tanuló.

Apukámmal önkéntesek vagyunk a NOÉ Állatotthon Alapítvány Boxer fajtamentésénél.



3 éve vagyunk önkéntesek, szinte minden szombat délelőtt a menhelyen vagyunk.



Ilyenkor elvisszük a kutyákat sétálni, egy nap 3-4 kutyát is. Próbálunk nem csak sétálni, hanem játszani, bolondozni velük. Szeretnénk, ha abban a kis időben úgy éreznék, hogy családban vannak.









Nagyon jó benne, hogy ilyenkor apával vagyok, ez a mi apa lánya programunk.





Séta után kitakarítjuk a kutyák helyét, elmossuk a táljukat.



Néha tovább maradunk és akkor segítünk az etetésükben is.

Sokszor megyünk kutyákat is menteni. Volt már, hogy hajnalban indultunk, hogy segíthessünk egy bajba jutott kutyának.





Szoktunk gazdihoz is vinni kutyákat. Ilyenkor segítek apának, hogy el ne felejtsen minden fontos tudnivalót elmondani az új gazdiknak.





Amióta a menhelyre járunk, nagyon sok minden megváltozott az életünkben. Először lett egy kutyánk, Titusz. Ő egy francia bulldog. Kölyök korában került a családba



Apa és Anya kitalálta, hogy elmennek két menhelyes kutyával kutyás akadályfutó versenyre. Voltak kettőn is. Úgy megtetszett nekik, hogy azóta rendszeresen sportolnak.







Apa nagyon szeretett volna egy boxert is Titusz mellé, Anya meg kertet. Ezért eladtuk a lakásunkat és vettünk egy kis házat nagy kerttel.

Még be sem fejeztük a felújítását, már örökbe fogadtuk Mavericket a menhelyről. Ő 8 éves boxer. Korához képest nagyon sportos. 2 évig élt a menhelyen, nagyon kevés esélye volt, hogy gazdira találjon.





A menhelyen megtanultam, milyen fontos önzetlenül segíteni és hogy fontos, hogy elfogadjak másokat. Sok új barátom lett például Fruzsi, Márti néni és Miki bácsi.





Néha előfordul, hogy nem tudunk egy kutyának segíteni és meghal a menhelyen. Ez nagyon szomorú.





Szeretném majd felnőtt koromban is folytatni.

Ajánlom másoknak is, akik szeretik az állatokat, hogy menjenek önkéntesnek menhelyre, mert segíteni jó, segíteni menő!"

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon