Boxermentés logo

Gazdira váró boxerekGazdira váró boxerek Gazdira váró boxer keverékekGazdira váró boxer keverékek Elveszett/talált boxerekElveszett/talált boxerek Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

(W)ebnapló(W)ebnapló Tudnivalók a boxerrőlTudnivalók a boxerről Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

A narancssárga Csapat: Kicsi Fanta és Megmentője:)
2021.03.03.


Volt nekünk egy kis Védencünk Schnell... egy fiatal, szertelen akkor még úgy gondoltuk, siket boxergyerek, aki akkortájt csípett, rúgott, harapott:(
Nagyon aggódtunk, fiatal kora ellenére, az esélyei minimálisak voltak az örökbefogadásra:(

Aztán a "Narancssárga srác" ( Remélem, nem bánod, Béla:) ), aki vagány narancssárga szettbe öltöztette ezt a szertelen kutyagyereket és hosszú hónapokon keresztül járt ki hozzá, próbált a bizalmába férkőzni.



Segítségére volt a szuper természetű Bodza kutyája, aki az elejétől fogva nagyon ügyesen kezelte ezt a kis hebbrencs kutyagyereket. Schnell végül a karácsonyt már Fanta néven, családban töltötte.

Immár egy év után, a Gazdi papírra vetette a göröngyökkel teli útjukat, amit közösen bejártak.
Olvassátok szeretettel, micsoda változáson ment keresztül ez a Kiskutya, a Gazdi részéről az a mérhetetlen kitartás és szeretet mekkora Csodát tett:

A Noénál rátaláltunk egy gyönyörű, hófehér és teljesen önkontroll nélküli
elveszett lélekre. Schnellnek hívták. Kikötötték és magára hagyták. Néha kapott
enni. A szíve tele volt szeretettel de nem tudta, hogy milyen az amikor Őt is
szeretik. Nem bízott senkiben csak a küzdelmet, az ételért, az életéért vívott
harcot ismerte. A bizalom első lépéseit a kutyám, Bodza felé tette meg. Néhány
látogatás után már nem akarta megenni minden pillanatban amikor félrenéztem.



Boldogan ugrált és bújt a simogatásért de félt az érintéstől és harapott. Vele
együtt mi is megismertük a harcát, a félelmét ami korábban meghatározta az
életét.
Ezután következett az igazi utazás Schnell lelkivilágában. Egy kis idő után
kiderült, hogy nem is süket ahogy azt kezdetben feltételeztük (a hűtő ajtó
hangjára álmából is kifutott a helyéről), csupán soha nem volt valódi kapcsolata
emberrel így nehéz volt rávenni a kommunikációra.


Az állandó feszültségét
rengeteg futással próbáltuk oldani, a figyelmét pedig jutalomfalatokkal és kisebb
feladatokkal felkelteni. Visszagondolva érdekes, hogy a Bodzát sosem harapta
meg, nekem viszont annál többször folyt a vérem :D Utólag elmesélve kevésbé
hangzik veszélyesen de azokban a pillanatokban szörnyű volt belegondolni,
hogy Schnell mit élhetett át rövid addigi élete során amiért ennyire retteg és az
agresszióban látja a megoldást. Az etetéshez ki kellett kötnöm a pórázzal mert
ha csak a szoba másik végéből néztem ahogy eszik, morgott és vicsorgott teljes
testével megfeszülve ahogy az erejéből telt.
Fanta lett a „gazdis” neve. Kicsivel több, mint egy év elteltével vidáman játszik
a plüssállataival, néha dobáljai is őket magának vagy dörgöli hozzám, hogy
játszak vele.


A kezemet bármikor a szájába merem tenni mert megtanult
fogaival finoman bánni. Amikor a földön fekszik akkor csóválva dobja hanyatt
magát ha meglát engem közeledni.



A széken ülve belefekszik az ölembe vagy a
nyakamba teszi a lábait a fejét pedig a mellkasomnak támasztja. A kanapén a
nyakamba mászik, úgy fekszik be mellém de a hátsó mindig a földön hagyja. Ha
talpon vagyok akkor a derekamat karolja át és úgy ölel.
Az állatokkal továbbra sem sikerült megbarátkoznunk de az emberek imádja.
Sok barátot gyűjtött a környéken, a lépcsőházban persze a családban és a
barátok között is. Ha meglát egy ismerős arcot percekig ugrál a nyakába a
simogatásért. Megtanult kézjeleket, vezényszavakat, a lábait nyújtja, hogy
megtöröljem amikor felérünk a lakásba, olykor összebújva alszanak a Bodzával.


A séta elfogadhatónak mondható és nem a kétlábon húzás meg habzó szájjal
vicsorgás van az összes állatra akit messziről látunk.
A Fanta lelkében történt változás számomra az etetésen mérhető igazán. Bár
minden inában rángatózik, hogy a bőrébe alig fér de pacsikat ad és ott ül amíg a
tál mellett guggolva azt nem mondom, hogy végre ehet. Az első falatokhoz
néhány jutalmazó simogatás is jár és mindezt egy vérszomjas pillantás nélkül.
Hosszú út volt. Tanulságos. Fájdalmas. Eltűnt a szeméből a félelem, a
bizonytalanság. Egy bújós, minden falatért kunyerálós, vidám, bohóc boxer lett
amilyen eddig a nyakára kötött rövidke lánc miatt nem lehetett.








A legjobb dolog, ami Fantával történhetett, hogy egymásra találtak Bélával. Ők egymáshoz tartoznak és valahogy ezt az elejétől fogva érezték.. nem adták fel, küzdöttek érte.. és megérte: Fanta visszakapta az Életét:)

Nekünk pedig örül a szívünk és csak azt kívánjuk, szolgáljon ez a történet pélaként másoknak is. Ne féljetek a "problémás" kutyáktól, kitartással, szeretettel a legnagyobb kincsek rejtöznek a szúrós álarcok mögött:)

Kicsi Fanta & Narancssárga Srác! Nektek pedig nagyon-nagyon sok boldog közös évet, rengeteg élményt kívánunk:)
Köszönjük Nektek!!!

Megosztom a Facebookon