Boxermentés logo

Gazdira váró boxerekGazdira váró boxerek Gazdira váró boxer keverékekGazdira váró boxer keverékek Elveszett/talált boxerekElveszett/talált boxerek Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

(W)ebnapló(W)ebnapló Tudnivalók a boxerrőlTudnivalók a boxerről Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Aktakukac története:)
2020.01.19.


Bevallom, nagyon fétettem Aktát - én egy olyan családot képzeltem el neki, ahol egyedüli kutya, ahol csak ő van a figyelem központjába, de aztán jöttek Andiék.... Akta másik 4!!! boxi mellé költözött... és a világ lehető legjobb dolga történt vele: a kutyák egytől egyik befogadták, még a család cicájával is szoros barátságot kötött:)
Megható, ahogy szeretik, óvják Andiék. Annak ellenére, hogy tudják, tojáshéjon táncolnak és nem tudhatják, meddig tart a Csoda, a legszebb ajándékot adták neki: az igazi, boldog életet!!!!
Olvassátok inkább az Ő szemszögükből Akta történetét:
"Aktakukac története.

….igen, igen még jól emlékszem arra a napra mikor Andrea, és Gyuri megjelentek a kennelem előtt. Én jól elvoltam, volt pár játékom, és ami a legjobb azt csináltam, amit csak akartam.
Szóval Fruzsi és a férje Gábor kihoztak a kennelemből, hogy Andiékkal el mennyek sétálni. Persze nekem semmi kedvem nem volt kimozdulnom a jól megszokott árnyékos helyemről, de ha már menni kell, akkor viszem a kedvenc rágókámat, hogy ne unatkozzak. Szóval elindultunk sétálni. Gondoltam kiszúrok velük, és folyamatosan csak körbe körbe sétáltam. Azt gondoltam, hogy ez majd felbosszantja őket, és visszavisznek az Én kis birodalmamba, de ezek nem adták fel. Majd később mikor megáltam vizet inni, ezek el akarták venni tőlem a játékomat! Hogy is ne! Nem azért cipeltem, hogy most ellopjátok! Bevédem akár az életem árán is! Vicsorogtam, morogtam, a két mellső mancsommal megmarkoltam, hogy ne tudják elvenni, és hogy féljenek tőlem még oda is kaptam a kezükhöz, hogy elijesszem őket. Győztem! Elindultunk visszafelé. Hurrá! Sikerült! Azt hittem ezzel vége. Tévedtem. A következő szombaton újra kijöttek, és engem akartak. Na, akkor most bekeményítek. Gyorsabban róttam a köröket séta közben, és mikor el akarták venni a játékomat morogtam, vicsorítottam, sőt még oda is kaptam mindkettőjük kezéhez. Ezek nem normálisak gondoltam. Nem, hogy visszavittek volna a helyemre, simogatni kezdtek, és kaptam tőlük finom falatokat. Na de nem győztök le. Úgy vettem ki a kezükből a kaját, hogy kis híján az újuk bánta. Ha ebből nem tanultok, akkor semmiből. AKTAKUKACOT had játok békén! Győztem! Végre békén hagynak. (gondoltam) Újabb hét telt el, és ezek már megint itt vannak, és ENGEM akarnak. Na, majd most kiteszek magamért! Sokkal gonoszabb voltam, mint egy héttel ezelőtt, de őket ez nem zavarta. Simogattak, ölelgettek, finom falatokkal etettek. Mikor visszavittek a helyemre, egy óriás kék pöttyös labdával akartak lekenyerezni. Nekiugrottam, és két másodperc alatt kivégeztem. Ismét győztesnek éreztem magam. Teltek, múltak a napok, és magam is meglepődtem, hogy várom Őket. Vajon eljönnek, vagy elriasztottam Őket végleg? Vártam, és vártam. Majd egyszer csak ismerős szagok ütötték meg az orromat. Itt vannak! Eljöttek megint! Hurrá! Öröm köröket futottam a kis birodalmamban. Igen igen mennyünk sétálni, de várjatok, mert hozom az új rágókámat, amit a Seres Zsuzsától kaptam. Boldogan indultam az aznapi sétára. De ez most más volt. Nem a megszokott úton sétálunk, hanem keresztülvágtunk egy szántáson, majd egy kis fás bokros helyhez értünk, aminek a kisugárzása megnyugtató, és békés volt. Jól éreztem magam velük. Kaptam egy finom ebédet, majd miután a tálat tisztára nyaltam, arrébb mentünk, és egy kis füves részen leültünk. Jóllakottan, és boldogan feküdtem köztük, majd eszembe jutott, hogy milyen gonoszan is viselkedtem velük. Megfogtam a játékomat, és odamentem Gyurihoz. Szemtől szemben voltunk egymással. A szemébe néztem, és tudtam! Ő az igazi nekem! Óvatosan az orromat az Ő orrához érintettem, és átadtam neki a játékomat! (bocsánat, hogy ilyen gonosz voltam) Éreztem, hogy minden megváltozott bennem. Türelmetlenül vártam a szombatokat, hogy újra láthassam Őket, sétálhassunk, játszhassunk, hogy simogassanak, és finomat ehessek. Boldog voltam. Majd a következő héten a séta sokkal rövidebb volt. Enni sem kaptam tőlük, és az ebédosztás előtt Fruzsiék egy kis ketrecbe tettek. Most mi lesz? Hova megyünk? Mi történik velem? Majd némi rázkódás után megálltunk. Kinyílt az ajtó, Gábor kivett, és letett a földre. Körbe néztem, de nem volt ismerős a környék,! De az a két szag az IGEN!! ANDI és GYURI! Sziasztok! De örülök nektek. Agyon nyalogattam, és ugráltam őket. Hát lehetséges, újra családban fogok élni?! Boldog voltam. Később bemutatták nekem: Bellát, Ánát, Giuliát, és Húcsot, akivel egyébként már egyszer bandáztam a NOÉban, és Lucifert (aki egy fekete ciculi) megszaglásztak és üdvözöltek. Sétálgattunk, majd bementünk a házba. Láttam, hogy a nappaliba egy soha nem látott hatalmas fekhely van a „tesóimnak”, de én hol fogok aludni? Bevittek egy másik szobába, ahol a GAZDIM ágya amellett, egy új párnás fekhely várt, ami csak az enyém!
GAZDISOTTAM.
Ugyan egy pár napig a többiektől egy pici rács választott el a tesóimtól, de a sétákon, és a kertben együtt játszunk. Elfogadtak engem, és testvérüknek tekintenek. Közösen játszunk, pihenünk napközben, és a gazdik ágya is közös, bár vehetnének egy nagyobbat, mert igen csak szűkös. Ha nasit kapunk, türelmesen várunk, mert mindenki kap kivétel nélkül. Ugyan még a Gazdim mellet alszom, de ez a betegségem miatt van. Törődnek velem, szeretnek engem, finomakat eszem naponta 2x, és minden nap van jutalom falat. Rengeteg játékunk van (de lehetne több), és nem bántanak! RÉVBE ÉRTEM!!
Minden egyes nap mikor a GAZDIM (APA) mellett álomba hajtom a fejem (miután megkaptam az esti simogatásomat) eszembe jut, hogy régen milyen ’FURÁN’ viselkedtem velük. Ha nem lett volna Andi és Gyuri ilyen kitartó, akkor lehet, hogy még mindig a köröket rónám a kennelembe, és várnám a szombati 15 perces szabadságot, és szeretgetést. Leendő gazdik! Kérlek, ne higgyetek az első benyomásnak! Mi szeretünk titeket és szeretnénk veletek élni, csak ha egyszer már csalódtunk, akkor nehezebb újra megbízni bennetek. De ha kitartóak vagytok, megtaníthattok újra BÍZNI az EMBEREKBE!
Köszönöm nektek, hogy bíztatok, és kitartottatok mellettem! Örökre hű társatok leszek!







Aktakukac.
Ui.: 2019. november 09.én fogadtak örökbe.
Bocsánat, hogy csak most írtam le a történetemet, de nagy a mancsom, és picik a gombok!
Vaú.

Andi&Gyuri azóta is minden szombaton kint van a menhelyen és segít a bentlévő boxerek gondozásában. Ők már átélték azt a csodát, ami végbemegy egy örökbefogadás folyamán és tudják, mennyire vágynak a többiek is a saját kis Csodájukra:(
Nem csak Akta, mi is egy csodát nyertünk velük, két nagyon jó embert:)
Remélem, történetük sokak számára példa lehet, akik örökbefogadáson gondolkodnak:)

Andi&Gyuri, köszönöm:)


Megosztom a Facebookon