Anton... egy világraszóló barátság
2019.07.02.
D’ Anton halála


2012. február 10. Dermesztő hideg.
Mondom a lányomnak:
- vigyünk valami meleg ételt az aluljáróban fagyoskodó hajléktalanoknak.
- Apukám, a hajléktalan tud magán segíteni, de, ha mindenáron jótékonykodni akarsz, fogadj be egy rövidszőrű kutyát, mert ő megfagy ebben a hidegben.
2012. február 11.
A bágyadt délelőtti nap a boxermentőknél talált minket. Sok a kedves, szeretetreméltó kutya, így dönteni sem tudunk, de egy kutya már döntött helyettünk. Megfeszített izmokkal, kinyomott mellkassal, a kerítést szinte szétszedve közölte, hogy ne keressünk tovább, megtaláltuk. Ő az igazi.
- Mi a neve?
- Anton
- Kihoznák?
- Igen.
Kihozták Antont és a daliából kitört a rémület, összezsugorodott, mint egy hasmenéses öregasszony a zárt WC ajtó előtt. Félt és fázott, fázott és félt, hiszen ezekben a másodpercekben dőlt el a sorsa. Tudta, hogy nem így kellene viselkedni, de gúzsba kötötte a rémület: megint megnéznek, megint itt hagynak. Pedig akkor már nem kellett félnie. Ha van szerelem első látásra, akkor ez az volt.
2012. február 13. Anton megjelent a lakásunk ajtajában és mindketten tudtuk, megkezdődött életünk legszebb meséje. Csak az ásó, kapa és a nagyharang választhat el minket egymástól.
2019. június 25. 17 30. Megszólalt a nagyharang.
Hogy közte mi volt? Mindketten rátaláltunk egy Lélekpárra, aki nem más, mint lelkünk másik fele, amelyikből csak egy van és nem helyettesíthető, cserélhető fel soha, senki mással!
A kapcsolatunkat három pillér tartotta szilárdan: a kölcsönös szeretet, a kölcsönös bizalom és a kölcsönös fegyelem.

Anton meghalt, de az élete, a halállal nem ért véget. Anton hamvai, ez az élettelen anyag, kedvenc Hársfája gyökerén át új élet forrása lesz, levelek virágok fakadnak belőle és az érett magok egyikéből megszületik majd Anton a fa.


Budapest, 2019-07-02
Deák Lajos

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon