Két Pasi meg egy Kicsi :)
2016.10.24.
A héten ünnepeltük Szellő ( alias Chealsea) családba kerülésének első évfordulóját :)
Azon a szombaton „csak úgy” kivittük a srácokat „noézni”, nem voltak örökbefogadási terveink… aztán elvittük sétálni és a fiúk beleszerettek :)

Nem volt kérdés!!! Szöszi hazajött, Ő az igazi cukipók, aki amúgy égetni valóan rossz ( …még egy év után is), de megrebegteti a szempilláit, felkéredzkedik ölünkbe – mert hát Ő egy ölbe-baba- és minden szép, minden jó, elfelejtjük a szétrágott ruhákat, cipőket, virágokat stb…

De ha Ő nem lenne, valószínűleg nem tudtunk volna megbirkózni Hóka ( alias Kokó) beilleszkedésével. Ő most nyár elején tűnt fel a Noén, ahol kizárólag addig volt ott, amíg lejárt a karantén ideje, mert már hoztuk is haza!!!! Az indok egyszerű: a márciusban elvesztett Darázskánk alomtestvére! Ez idáig is tisztában voltam a magyar állatvédelem nehéz helyzetével, de így „saját bőrünkön” megtapasztalni, hogy egy alomból két tesó 6 év különbséggel, de ugyanúgy a noén keresztül, a mi kis családunkba költözik, már-már ijesztő és egyúttal végtelen szomorú :(
A szívem szakadt meg a kis társáért, Rentáért, akit vele együtt 9 évesen adott le a „gazdája”. Szerencsére, már ő is boldog gazdis kutya :) Másfelől hálás vagyok, mert így Darázs életét próbáljuk folytatni, megadni a Tesónak mindazt, amit neki már nem tudtunk…

Hóka életünk Hetedik boxere, az Ötödik Tőletek… Minden egyes örökbefogadásunk más és más volt, de mindegyikből tanultunk valamit, amitől „többek” lettünk… Hóka hozzánk kerülésekor igazi kemény legény volt, mondhatnám „köcsög”, ki, ha én nem típus.. de hát nem baj, nem estünk kétségbe , hiszen van már nekünk egy kemény Rigó kutyánk, akivel ezt már végigcsináltuk… Igen ám, de amikor kettő van, és a saját két kutyánk gyűlöli egymást olyannyira, hogy szívük szerint leginkább megsemmisítenék egymást, na ez számunkra is új volt, rengeteg tanulást, küzdelmet, féltést, könnyeket és új szabályok bevezetését követelte. Teljesen átrendeztük az életünket, a nyár 0-24-ben arról szólt, hogy családdá érjünk… Hatalmas köszönet ismét a Rákoscsabai kutyaiskola csapatának, akik ebben 100 százalékosan mellettünk voltak. Elsőként Marcsi foglalkozott Hóka rehabilitációjával. Hóka nagyon gyorsan tanul, pillanatok alatt „levágta” milyen viselkedést várunk el tőle… még ha nem is „őszinte mindig a mosolya”, de megcsinálja, mert elvárjuk tőle… eljutottunk arra a szintre, hogy le tudjuk állítani, és néha már kedvesen képes ismerkedni, játszani számára kedves négylábúakkal. Rigó kutyánk először kísérőként érkezett a sulira, de olyannyira bekívánkozott, hogy gyorsan beiskoláztuk Őt is. Számomra egy csoda volt, hogy az Öregúr, aki két éve még minden négylábúnak neki ment aki élt és mozgott, most egy csapatban, póráz nélkül tanul… és igen, tanult, és dolgozott, és élvezte és kijárta az alapfokot :) ( itt külön köszönet Marcsinak, Robinak, Cilinek, Botondnak, Gábornak, Zsoltnak és az összes Csoporttársnak a sok türelemértJ ) Közben - mivel mindkét fiú zsákmányos- elkezdtük Tamással az ÖV-t. Rigó is, Hóka is imádja, Szellcsikénk még csak nyitogatja szárnyait, leginkább beugrik Tamás ölébe egy kis szeretgetésre.

A kezdeti nehézségek ellenére voltunk nyaralni Zalában, kutyastrandokon, kirándultunk, igyekszünk olyan élményekkel gazdagítani kis életüket, amiben eddig sajnos nem volt részük.

Bár az utóbbi évek sok- sok fájdalma miatt nem akartunk több kutyát, most azonban újra Tricolor falkánk van, ahol mindenki egy külön egyéniség, de egyúttal kiegészítik egymást, Rigó úr a bölcs öregúr, Hóka az agy, a munkagép, Szellő pedig a cuki kislány, aki ügyesen terelgeti ezt a két makacs fickót… Mi meg élvezzük minden percét, amikor velük vagyunk és arra törekszünk,, hogy még tökéletesebben tudjunk működni :)

Köszönjük Őket Nektek!!!!!!

Köszönet a gondozóknak, Rigó esetében Nikusznak és Tamásnak, hogy bíztak benne, foglalkoztak vele, Szellőnél Mártiéknak, hogy érte mentek, Nikuszék idibe vették és Neked Kata, hogy aznap a kezünkbe adtad, hogy vigyük el sétálni… Hókánál pedig egy régi barátnak, aki felhívta a figyelmünket rá!

Bevallom, nem volt könnyű Hóka beilleszkedése, volt egy pont amikor majdnem feladtuk, de úgy gondolom, ha már egyszer felelőséget vállaltunk érte, az egy életre szól, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy működjön! Döntésünk beigazolódott, elfogadott Minket, a többieket, teli szájjal vigyorog, élvezi az életet, lenyugodott, Szellő az ujja köré csavarta, néha már Rigóval is játszik… és azt hiszem BOLDOG :D :D :D

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon