Mona első 1 éve :)
2016.05.20.
Mona éppen most múlt egy éves, ideje megírnunk első gazdis beszámolónkat.

Mona tesójával május elsején született. Sajnos a mamájuk nem élte túl a picik születését, így kerültek a Noéba, éppen egy Noés esküvői készülődés kellős közepébe. Így a kicsik második estéjüket Turmix pótmamival és velem töltötték. Hogy ideges voltam-e? Á dehogy… Gyakorlatilag egész éjszaka nem aludtam, de túléltük. És itt kezdődött a mi kis történetünk.





Eperke és Meggy élete első öt hetében gyakorlatilag minden Noéssal találkozott. Őket mindenki megszopiztatta, meggyurmázta legalább egyszer, bár kétségtelen, hogy az éjszakai műszakok nehézségei Katára jutottak, amiért nem lehetünk elég hálásak neki. A hétvégéket sokszor velem töltötték, szépen cseperedtek, kikerekedtek, elkezdték felfedezni a világot. Imádtam ezt az időszakot! Megismerkedtek a bandával, kiderült, hogy Mongol igazi pótpapa, Teddy szuper játszópajtás, és csakis játékból áll a világ.







Hét hetesek voltak, mikor immáron Zea átköltözött a saját otthonába, Mona pedig remélhetőleg nagyon hosszútávra berendezkedett nálunk.



Szerencsére a két pindúr nem vált el örökre egymástól, azóta is szinte minden héten találkoznak, együtt rontják a levegőt a Noén haverjaikkal, és a Rákoscsabai Kutyaiskolában is együtt terrorizálják a többieket.

Mona sokat fejlődött, változott az elmúlt egy évben, menthetetlenül felnőtt az én csöppségem. Főleg őt nevelték az ideiglenes kutyáink (próbálok senkit sem kifelejteni: Mongol, Teddy, Milka, Frédi, Maya, Berta), de volt, hogy ő lett a tapasztalt nagy testvér, és erőt nem kímélve nevelgette a nála fiatalabb Dáriust. Fura dolog azért így látni, ahogy felcseperedik egy kutya, akit két napos kora óta ismer az ember. Soha nem gondoltam volna, hogy mennyi minden már egészen kicsi korban, születéskor eldől a személyiségükkel kapcsolatban. Mona már pár naposan is egészen önálló volt, nem akart szopizás után feltétlen bebújni az ölembe, inkább visszakúszott a helyére, és már aludt is. Később sem kellettem, hogy felfedezze a világot, ment előre, mint egy kis őrült. Soha nem sírt, nem volt szüksége arra, hogy végeláthatatlanul szeretgessem. Sőt. Volt időszak, amikor egyenesen kikérte magának, ha bárki hozzáért, távolságtartó típus. Ma is pont ilyen. Időre van szüksége, hogy új helyen, új környezetben feloldódjon, hogy megismerje, megszeresse az embereket.
Sokat tanultunk az elmúlt egy évben, kijártuk a kutyaovit, az alapfokú és középfokú tanfolyamot. Sokat okosodott az én tündérem, de nem állítanám, hogy nincs már hova fejlődnünk. A kertet például rendszeresen átrendezi. A napokban kint felejtettem a teraszon a frissen vásárolt paradicsom palántáimat… Volt palánta, nincs palánta… (Na jó, kevesebb palánta, talán néhány még menthető.) Két hete vettem két-két tő málnát és szedret. Reggel kiengedtem Monát pisilni. 5 perc… Már két tő kinyírva, még időm sem volt elültetni. Újabb adag megvásárlása, elültetése, elkerítése után néhány napig úgy tűnt, túlélik a kislányom. Hát nem. Ez a mocsok direkt átküzdötte magát a frissen felállított kerítésen, és csak azért is lerágta őket. Nem volt bent semmi, csak a bogyós gyümölcseim. Ezért ment a kis piszok.

De imádja kikaparni a frissen elültetett virághagymáimat, szétkapni a teraszon felejtett szemetet, leháncsolni a vadalma fámat. Egyértelmű veszélyt jelent a kertünkre.

Ettől eltekintve meg egy tündér! Egyszerűen imádjuk, és nagyon remélem, hogy még sok-sok évig rontja nálunk a levegőt és a kert állapotát :)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon