Tökfej, gondoltad volna… ?
2016.04.26.
Leo 2011-ben került a Noé állatotthon boxer fajtamentéséhez. A saját gazdái adták le 6 évesen, mivel eljutottak odáig, hogy már féltek tőle. Addig egy kertben, de leginkább egy kennelben töltötte mindennapjait. Ha látogató jött, el kellett zárni, hiszen válogatás nélkül nekiment minden idegennek, később már a saját gazdájára is visszafordult, ha az el akarta tenni.



Ha egy kutya – különösen, ha annyira domináns, mint Leo – megtanulja, hogy a konfliktushelyzeteket könnyedén meg tudja oldani, akkor azt egyre nagyobb magabiztossággal alkalmazni is fogja. Vagyis, ha a kutyát pl. el szeretnénk tenni, de ő ránk morog, és mi erre inkább ráhagyjuk a dolgot, az a kutya legközelebb hasonló konfliktushelyzetben szintén ezt a megoldást fogja választani, sőt később akár tovább is elmehet. Így tudunk öntudatlanul is, agresszív, „harapós kutyát gyártani”. Persze nem azt mondom, hogy ilyen esetben álljunk neki leboxolni a kutyánkkal, hogy ki a keményebb, hiszen az nagyon veszélyes lehet, de mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni, aki megtanítja a helyes technikák alkalmazását. Erre lehetőséget találunk a www.kutyasuli.hu oldalon.

Leo ezt az utat járta be, de sajnos volt gazdijai nem kértek segítséget, és mikor már tarthatatlan volt a helyzet, leadták a kutyát a boxer fajtamentéshez.

Mindemellett a sok feszült helyzet, és az ingerszegény környezet okozta belső feszültség Leo idegrendszerét is megviselte, ami sajnos szintén az agressziószintet fokozta.

Ilyen állapotban került Leo a boxer fajtamentéshez. Ha bárki bármit akart tőle, ő erre elsöprő agresszióval reagált, a többi kutyát nemcsak megtámadni, konkrétan megsemmisíteni szerette volna, méretre, fajtára, nemre való tekintet nélkül. Már önmagában a gondozása sem volt egyszerű, az örökbeadása meg nyilvánvalóan szóba sem kerülhetett.

Leo nagy szerencséjére Nikusz, aki önkéntesként tevékenykedik a menhelyen, nehéz természete ellenére is beleszeretett és szívén viselte a sorsát. Átlagon felüli energiát belefektetve sikerült a kutya bizalmát megszereznie, a kutya elfogadta őt, sőt előbb utóbb már örömmel is fogadta közeledéseit.

Nikusz a saját kutyájával is összeszoktatta, ami óriási eredmény volt, és egyre több helyzetbe merte beleengedni, megcsillant a fény az alagút végén.









Persze az út még nagyon hosszú volt, hiszen a konfliktushelyzetekre az egyetlen megoldása Leonak még mindig az agresszió volt, nem egyszer Nikusszal is szembefordulva. De ő kitartott, időközben viselkedésterápiás foglalkozásokon vettek részt a Rákoscsabai kutyasulin, majd egy alap-, és középfokú tanfolyamot is végig jártak, és örökbe is fogadta őt.

Leo élete gyökeresen megváltozott, egy több éven át tartó rehabilitáció vette kezdetét. Mostmár egy népes boxerfalka teljes jogú tagjaként a lakásban él olyan körülmények között, amit eddigi életében elképzelni sem tudott.

Már elmúlt 11 éves, egy igazi öregúr vált belőle, aki bár folyamatos kontroll alatt, de el tudott annyira lazulni, hogy öregkorára felszabadult kutyaéletet élhessen szuka és kan kutyákkal együtt, betartva a szabályokat, agressziómentesen. Nagyokat kergetőzik, napozik a kertben, és néha még az ágyba is felkéredzkedik. A következő képek önmagukért beszélnek.

Szoktuk is neki emlegetni, hogy: Gondoltad volna Tökfej, hogy öregkorodra ilyen életed lesz… ? :)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon