Boxermentés logo

Gazdira váró boxerekGazdira váró boxerek Gazdira váró boxer keverékekGazdira váró boxer keverékek Elveszett/talált boxerekElveszett/talált boxerek Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

(W)ebnapló(W)ebnapló Tudnivalók a boxerrőlTudnivalók a boxerről Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Cintia-Bogi és a külföldre utazás kutyával :)
2015.01.19.
"Sziasztok Lányok,

Végre billentyűt tudtam ragadni és mesélni az elmúlt pár hónapról. Végre együtt vagyunk, kutyák mellettünk szuszognak, szóval most van időnk.

Röviden és elöljáróban annyit, hogy rohadtul nehéz volt kutyák nélkül, azon aggódva, vajon mi lehet velük de közben csinálni és keresni. Na de hosszabban …
Kb másfél évvel ezelőtt találtuk ki Robival, hogy megpróbáljuk Angliát. Több okból. Első körben a jobb élet reménye (szokásos) másrészt, pedig az az álom, amit elterveztünk. Robi egy kutya iskolát szeretne, és megváltoztatni az itt kinti kutyatartással kapcsolatos morált. Mivel ez itt kint rohadtul de nem egyszerű. Hiába a „nyaaagy” betűs nyugat, de a kutyatartásban még csak gyerek cipőben SEM járnak. Ha sikerülne a kutyáinkat is kihozni, akkor nekik is jobb a klíma, mivel nyáron nem sülnek meg, télen nem fagynak kockára, Boxer révén ők már csak ilyenek  Itt döntöttük el, hogy megcsináljuk miattuk és miattunk is és bevállalunk 4 hónap külön élést merthogy egyikünk előre jön kicsit kitaposni az utat.

Én 2013 októberében jöttem ki és hagytam otthon Robit, a kutyákat, 7 éves Öcsémet, Anyukámat, nevelő apámat és az egész családot. Szerencsés helyzetben voltam, mivel nagynénémék kint élnek már hosszú ideje, így volt hova jönnöm és mégsem idegenekkel kellett együtt lennem.

Szinte gördültek az események, lett munkám 4 nap alatt. Bár rövid időre, de ezután találtam is másikat. Mondhatni hamar eltelt az a 4 hónap ha visszagondolok, volt sírás kevés nevetéssel, de végre együtt lehettünk ismét. – Ez amúgy borzasztóan sokat számít, ha külföldre megy az ember. Legyen ott veled a Párod, akivel könnyebben átvészeled a problémákat, aki vár haza, akivel együtt oldjátok meg a dolgokat.

Azt gondolná az ember, hogy ezután minden „öröm és bódóttá” de ekkor jött a fekete leves. Februártól kőkeményen kellett dolgoznunk azért, hogy egy olyan házat találjunk ahova a kutyákat is magunkkal vihetjük. Rengeteget dolgoztunk, munkákat váltogattunk, azért, hogy megtaláljuk a legideálisabbat. Sajnos decemberig rengeteg dolog történt; csalódtunk emberekben, megváltoztak dolgok körülöttünk, de tanultunk belőle. És sajnos pont olyanokban akiktől ezt nem várná senki…

De emellett megismertünk olyan embereket akik nélkül nem mondhatnánk magunkat igazán szerencsésnek. Manna, Sanyi, Marika néni, Gabi – itt is köszönünk MINDENT nektek. A sok vagyis azt a rengeteg töménytelen mennyiségű segítséget plusz pozitiv energiát, és biztatást amit kaptunk. Szeretünk Titeket és a kis bulldogtokat is !
És persze idáig nem jutottunk volna akkor, ha nincsen a Családunk Magyarországon, mert mindennek ők az alapjai. Ők voltak akik a kutyákat ellátták, etették őket, sétáltak és ha bármi probléma volt, önzetlenül segítettek. Összefogtak akkor is amikor már mindenki más azt mondta volna, hogy neki ebből már elege van. És így ment ez a dolog addig amíg egy szép napon meg nem találtuk azt otthont amit elképzeltünk magunknak már hónapokkal ezelőtt. Igazából ennek is van egy érdekes sztorija. El is mesélem… 

Szóval már fentebb említettük, hogy rengeteg energiát,időt és a többi dolgot fektettünk bele. De aztán egy szép nap eljött a mi időnk. Kaptunk egy időpontot az egyik ingatlan irodától, hogy megnézhetünk egy házat. Igazából tetszett a környék mert közel van ahhoz a parkhoz ahol Robi tervezi a kutya sulit. Meg amúgy is az a környék jónak minősül. Na de… Mentünk megnéztük, tetszett és lecsaptunk rá. De sajnos mikor megcsináltuk volna a papír munkát akkor szembesültünk egy újabb és ekkor már a sokadik olyan pofonnal ami miatt itt kint nagyon nehéz házat bérelni. Főleg kutyákkal. Na de nem adtuk fel, és tudtuk mind a ketten hogy meg fogjuk csinálni. És a végén sikerült!!!  Nem volt egyszerű, és nagyon rögös út volt amíg idáig eljutottunk, de meg van! Igazából ennek a kis történetnek is lenne egy üzenete. Mégpedig az hogy akárhogy is alakul az emberek élete, akár merre is kénytelenek vagyunk menni.,soha, de soha nem mondjunk le azokról az állatokról akik eddig is mellettünk voltak. Csak azért mert ki költözünk külföldre, vagy mert jön a gyerek, vagy akármilyen kifogás miatt!!!

Ez a mi kis rövid történetünk. Mára már Bogiék lassan 3 hete velünk vannak újra. A házunktól 3 percre borzasztó nagy park van, tóval, patakkal, kutyákkal. Itt szoktunk 2-3-4 órákat sétálni a magyar barátainkkal. Anglia kutyával nehéz, de nem lehetetlen. Ami elengedhetetlen, az a segítőkész és önzetlen család és nem árt egy kis szerencse is.

Sok sok sok puszi nektek Lányok

Bogi Rozsi Cinti Robi"























Megosztom a Facebookon