Boxermentés logo

Gazdira váró boxerekGazdira váró boxerek Gazdira váró boxer keverékekGazdira váró boxer keverékek Elveszett/talált boxerekElveszett/talált boxerek Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

(W)ebnapló(W)ebnapló Tudnivalók a boxerrőlTudnivalók a boxerről Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Bonifác a Szivárványhídon túl :(
2014.08.26.
"Sziasztok!

11 nap. Ennyi időnk volt csak küzdeni érte. Semmi baja nem volt, semmi jelét nem láttuk, hogy rosszul lett volna, soha nem volt kedvetlen, mindig jött ment, labdázott, élvezte a napot a kertben. Aztán 12 nappal ezelőtt, július 31-én-én Bonifác elszédült és leesett a lépcsőről. Azonnal rohantunk vele az állatorvoshoz, ahol vért vettek tőle. Szerencsére nagy baja nem lett, nem tört el se lába se bordája. Kapott egy injekciót, amitől teljesen jól lett. Örültünk, hogy nem lett komolyabb baja. Aztán másnap megkaptuk a lelet eredményét és az ítéletet: Bonifác szívférges. Azonnal elkezdtük a kezelését, nem érdekelt minket, hogy horribilis összegekbe kerülnek a gyógyszerek, egy emberként dobtuk össze rá a pénzt és imádkoztunk, hogy meggyógyuljon. De a gyógyszerek sajnos teljesen ledöntötték a lábáról. Alig akart enni, ha evett az kijött belőle, remegett és sokszor összeesett. Napi kapcsolatba voltunk az állatorvossal, hogy akkor most mit csináljunk, milyen más gyógyszer van, amit adhatnánk neki, hogyan lehet rajta segíteni. Éjszakákat ott ültünk mellette és vigyáztunk rá, amikor nagyon melege volt, vizes törölközőkkel hűtöttük, simogattuk és biztattuk, tartson ki, meg fog gyógyulni. Tudtuk mi az esélye a gyógyulásnak, de aki szereti a családtagjait, az tudja, hogy a remény ott van a szívben, még ha kilátástalan is minden. Voltak jó pillanatok. Volt amikor jól volt, amikor újra evett és mászkált ki be és örült nekünk. Ekkor csordultig teltünk reménnyel, hogy igen, lehet hatásos a gyógyszer és csoda fog történni. Aztán újra visszaesett. Augusztus 11-én pedig már fel sem tudott kelni, nem reagált semmire, a szemét mozgatta, de már alig lélegzett, minket sem nagyon érzékelt. Az állatorvos pedig megállapította, hogy tüdővizenyőt kapott. Már nem tudtunk rajta segíteni. Átsimogattuk a szivárvány hídon. A szívünk darabokra tört, a lelkünk egy darabját elvitte magával. Nehéz a gyászról írni, de aki elvesztette már a családtagját tudja milyen mély és határtalan a fájdalom. A szűnni nem akaró fájdalom, az üresség, a hiánya, a megszokás, hogy ott van velünk és az úgy volt jó. Most nincs ott, most nem jön be reggel ébreszteni anyut, hogy itt az ideje a reggelinek. Nem panaszkodik, ha valami nem tetszik neki, nem foglalja el a konyha közepét, hogy át kelljen lépni rajta, nem üdvözöl engem, ha hazajövök látogatóba. :(
Kicsit több mint két éve kezdődött a szerelem. Az első kutyasétáltatás alkalmával nálatok. Édes, öreg kis boxerpapa volt, aki nem kellett senkinek a maga 11 évével. Aki lemondóan jött mellettem, akinek minden mindegy volt. Egyszerűen tudtuk, nekünk Ő kell. Tisztában voltunk azzal is, hogy nem fog velünk élni 10-15 évet még, de Bonifác kellett nekünk. 2012. júniusában pedig valóra vált minden kutya álma, beköltözött a családunkba. Akkor még drága 12 éves Bizsu boxerlányunk oldalán élte az életét, ami fél év múlva sajnos megváltozott. Elveszítettük Bizsut, így Boni lett a család szeme fénye. Akkor bontakozott ki teljesen, akkor érezte szerintem teljesen milyen az, amikor nem kell osztozni egy kutyával sem a szereteten, amit pedig bőszen osztottunk mindkét kutyánknak. Birtokba vette a lakást, a kertet, a szobákat és mindent, ahol mi megfordultunk. Miután elköltöztem otthonról, Boni betelepedett a szobámba és onnantól kezdve ott aludt. Olyan természetes volt, hogy mindig ott van velünk. Ahova mentünk jött velünk. Egy boxer majálisra is velünk jött, és tudta, hogy nem visszük vissza, nem adjuk őt semmi pénzért oda senkinek. Imádott öcsémmel játszani, labdázni a kertben. Esténként alvás előtt átöleltük, megdögönyöztük mindig és ő is átölelt, és boxer puszikkal halmozott el minket. Nyalókának hívtuk ilyenkor. :) Ha ettünk és úgy gondolta ő is meg szeretné kóstolni ami a tányérunkban van, szépen elmasírozott az asztal alatt és mindenki combjára rátette a kis fejecskéjét és bociszemekkel végig kuncsorogta az ebédet, ahol a legjobb falatok neki jutottak természetesen.
Hihetetlenül okos volt. Nagyon jó megfigyelőképességgel rendelkezett és nagyon gyorsan tanult. Amikor vendégeink voltak ebédnél kizártuk őt egy ráccsal a folyosóra. Kétszer figyelte meg hogyan húzzuk el a rácsot, harmadikra a lábával megcsinálta maga és nem volt már előtte akadály. Onnantól nem is próbálkoztunk soha elzárni, akinek nem tetszik, ne jöjjön hozzánk vendégségbe. Boni is családtag, neki is velünk a helye. Szerette velünk az életet és csak remélni tudjuk, hogy teljesen el tudtuk kényeztetni és megkapta azt a szeretetet amire mindig is vágyott. Nagyon fog hiányozni és bízunk benne, hogy most már Bizsuval játszik odafenn a Mennyországban. Remélem ha majd meghalok a kutyáim fognak engem várni a túloldalon. Örülünk, hogy a családunk tagja lehetett Bonifác. Köszönjük nektek, hogy ilyen odaadóan és keményen küzdötök a kutyák megmentéséért. Köszönjük nektek Bonifácot, hogy elhoztátok hozzánk és családot adhattunk neki. Sajnos nem jutott neki több idő velünk, de remélem csak a szépre emlékezett és minden rosszat ki tudtunk törölni az emlékeiből.
Soha nem felejtjük el és a szívünk örökké sajogni fog érte is.
Drága Bonifác, remélem boldogan rohangálsz a kedvenc csontocskáddal és a sípolós játékoddal, amit annyira szerettél! Nekünk nagyon hiányzol!

Mellékelek pár képet róla, milyen volt az élete nálunk, illetve elküldöm a vérvétel eredményét is, melyet anyu ígért Kingának.
Még egyszer és ezerszer köszönjük, hogy megmentettétek Bonifácot és küzdötök a többi elhagyott kutyáért.
Találkozunk még a nyílt napokon és a majálison.
Üdvözlettel:
Boni gyászoló családja."













Ég veled Bonifác!


Megosztom a Facebookon