Ég veled Vlagyimír!
2011.10.27.
Vlagyimir 2009. januárjában került hozzánk a tököli menhelyről. Miután leszolgálta idejét, a "kedves gazdi" szélnek eresztette a csaknem teljesen süket és mindkét szemére vak állatot. Nem is akárhol,egy kietlen szántón, ahol esélye sem volt... Egy kombájnos vette észre aratáskor, nem akarjuk elképzelni, mi történt volna, ha nem látja meg időben! A tököli menhely dolgozói karolták fel, és helyezték őt biztonságba.
Valószínű,hogy addigi életét láncon töltötte, a nyakán viseli ennek nyomait! Vlagyimir nagyon" finom" kutya volt, elképesztően vágyott a szeretetre, de nem tolakodott, nem ugrált, nem fontoskodott, csak bújt és bújt.
Hamar felmérte környezetét, jól tájékozódott. Közel másfél évet töltött nálunk, mikor is 2010. májusában rámosolygott a szerencse, és eljött érte egy ÁLOMGAZDI egy német család személyében.
Vlagyimírt a menhelyen is mindenki imádta a kedvessége és mindig vidám, mosolygós természete miatt, de mindenki nagyon örült a szerencséjének, hisz megérdemelt egy saját családot.
Másfél szeretetben és boldogságban töltött év jutott neki a gazdikkal, akik imádták és siratják őt nagyon
Nyugodj békében drága barátunk. Nem felejtünk el soha
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon