Maki (Makramé), a rozoga, de nagyon akaratos öregúr🥰
2025.12.06.
Miután 2 év 7 hónap együtt töltött idő után el kellett engednünk Deniskénket, nem volt kérdés, hogy nem bírjuk sokáig kutya nélkül.

A választás Makira esett, aki már az előző év októbere óta a fajtamentés vendégszeretetét élvezte.

Sokan szerették, sétáltatták, de idős kora, számos betegsége miatt nem akadt Örökbefogadója. Mit tesz ilyenkor egy önkéntes? Természetesen a szívére, és nem az eszére hallgat. Így aztán hazajött velünk egy szép augusztusi napon.

Viszonylag hamar beilleszkedett. Miklóst árnyékként követte. Mondtam is neki, hogy hoztam neki egy kutyát🤣 Viszont a kaja osztásnál engem is kegyeskedett észrevenni.🤩





Kezdetben szívesen sétált, felfedezte a környéket. Mostanában, főleg esténként, csak akkor megy ki, ha éppen úri kedve úgy tartja. Különböző trükköket kellett bevetnem, hogy hajlandó legyen az egészségügyi sétára, végül a szeletelt virsli dobálás lépcsőről-lépcsőre, a járdára, majd egy megfelelő bokor közelébe (amit megtisztelt) vezetett eredményre, ha nem is 100% sikerrel.

Előző életében házőrzésre használhatták, mivel minden zajra hangos ugatással reagál. Továbbá minden élőlényt próbál levadászni, emiatt az orvosnál tett látogatásaink sem egyszerűek, de meg kell oldanunk, mivel elengedhetetlenek.

A fenti "nehézségek"ellenére boldogan töltjük napjainkat, senkivel nem cserélnénk, és nincs az a helyzet, amiért megválnánk Tőle❤️

Mindenkit, aki megteheti, arra bíztatok, hogy idős, beteg kutyát vegyen magához, mert az a legnemesebb cselekedet, ha esélyt adunk az esélytelennek❤️

Márti

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon